Nem kell technikai zseninek lenni a spóroláshoz

Ilyen még nem volt: az országban egyszeriben mindenki fűtési szakember lett! A foci vb ellenére a labdarúgásnál is gyakrabban kerül elő a szomszédbeszélgetések során, hogy ki mivel fűt, s miként lehet biztos módszerekkel pár száz, vagy pár ezer forintot megspórolni. Veszik a hősugárzásra is állítható klímaberendezéseket, mint a cukrot (arra mondjuk kevesen gondolnak, hogyha ily módon takarítunk meg költséget a gázon, akkor lényegesen magasabb lesz az áramszámlánk, ami ugyancsak limitált), s szinte státuszszimbólumként épülnek új kandallók.

A tömbházi lakásokban már kevesebb a mozgástér, de például minden panellakónak sokkal érzékenyebb lett idén a személyes hőmérője. Arra a hőérzetre gondolok, ami eddig is évről évre panaszkodott a gáz nem megfelelő fűtőértékére, ám mintha idén a radiátor sem lenne képes olyan hamar felfűteni a lakást. Valahogy visszavett mindenki 2-3 Celsiust a megszokott meleg otthoni kényelméből, és új népi hobbiként hőtükrökkel, meg nyílászáró-szigetelésekkel barkácsol mindenütt a ház ura. 

Lehetünk azonban bármilyen jó ezermesterek, hozhatjuk a legújabb fűtési technikai újdonságokat, sokkal olcsóbban az eddigieknél nem tudunk hőt termelni, legfeljebb a megtartásán ügyködhetünk jobban. Ám akad egy ősi módszer, melyet már több száz évvel ezelőtt kitaláltak, s rengeteget lehet vele spórolni: elég, ha egy-két teret fűtünk állandóan, s minden más helyiségben letekerjük a hőkapcsolót.