Akik még tudják, mit jelent magyarnak lenni

Még szebb azonban találkozni az ott élőkkel, mert emberségben, összetartozásban, székely múltjuk őrzésében példát mutatnak mindenkinek.

Édesanyám innen származik, így még az átkos Ceausescu-érában is megfordultam ott néhányszor, és unokatestvéreim körében mindig egy vidám, önfeledt esküvőn éreztem magam. Hihetetlen szeretettel fogadtak mindenkit, aki az anyaországból érkezett, s csak egy ennél is fontosabb dolog volt, ami a rokoni barátkozásokban szünetet jelentett: a heti két-három délután, amikor próbálni mentek. Mert szinte minden fiatal a legfontosabb feladatának érezte, hogy szerepeljen énekesként, hangszeres előadóként a szentegyházi együttesben. Hiszen nem akármilyen társaság ez, negyven éve bátran vállalják székely mivoltukat, magyarságukat, és zenével, dalokkal dacoltak már az 1980-as években is a magyarok elnyomása, az akkori rendszer ellen. Engem pedig a rokonaim magyar címeres melegítőmben és az ott tiltott hosszú hajjal lázadóként fogadtak. 

Az ottani és a magyarországi rendszerváltást követően aztán bejárta már az egész Kárpát-medencét a Szentegyházi Gyermekfilharmónia, és mindenütt méltán arattak óriási sikert, miként az e hétvégén Geresdlakon is várható. Mert ennek az együttesnek a műsorából, a mosolygó fiatal arcokból sugárzik az őszinte, tiszta és példamutató hazaszeretet.