A külföldi hallgatókkal épített jó kapcsolatok minden téren gyümölcsözőek

M. R.

Szájról szájra jár pécsi egyetemi körökben az a történet, miszerint két különböző országból származó hallgatói csoport kezdett baráti kapcsolatot kialakítani egymással, s az egyik csapat vacsorára hívta a másikat. Míg a házigazdák számára azt diktálta az illem, hogy a látogatás addig tart, ameddig a vendégek el nem búcsúznak, addig a vacsorára érkezők szokásai alapján a legnagyobb udvariatlanságot jelentette távozni addig, amíg a házigazdák meg nem köszönték a társaságot, jelezve a látogatás végét.

Egyik fél sem akarta megsérteni a másikat, így a vacsorameghívás éjszakába nyúlóan húzódott, mire hajnaltájt nagy nehezen közös megegyezéssel vetettek véget a hosszúra nyúlt estének.

Minden bizonnyal több további anekdota ismert, amelyek a kulturális eltérések szülte mókás helyzeteket mutatják be, azonban még ez a kis történet is rávilágít, mennyire fontos lehet megismerni azt, hogyan gondolkodnak egyes népek bizonyos dolgokról, hiszen az illemszabályok is jócskán eltérőek lehetnek. Ennek elmulasztása pedig olykor vicces, olykor inkább kellemetlen félreértésekhez is vezethet, az azonban biztos, hogy egy másik ország nyelvének, szokásainak feltérképezése csak gazdagít bennünket.

A jogi kart tudományos eredményeik nemzetközi sikere mellett a külföldi hallgatók nagy aránya is kiemeli az országban. Az ő támogatásuk, oktatásuk hosszú távon a nemzetközi kapcsolatainkra is pozitív hatással lehetnek.