Jön a nagy pécsi zenei fesztiválok utolsó mohikánja

Volt idő, amikor tombolt a rockélet a városban. Itt dübörgött még a Rockmaraton, az ICWip is hozott néhány sztárzenekart, aztán jött a PEN (Pécsi Egyetemi Napok Fesztivál) egészen húzós zenei kínálattal, és május végén a sörgyár mellé is kitelepült a szabadba néhány neves külföldi és hazai banda. Ebből csak a PEN maradt, és azt kell mondjam, már ez sem a régi. Nincs igazán baj a zenei felhozatalával, bár a kor­igényhez igazodva műfajilag sokkal könnyedebb lett.

Bizonyosan sokan visszasírják a bőrgyári helyszínt is, ahol minden elkezdődött. Ott például Björk- vagy Prodigy-miliőt teremteni a világ legtermészetesebb dolga volt, a fém- és techno­zenéhez hozzádörgölőzött a környezet. Lepukkant gyárépületek közt, műhelycsarnokokban terpeszkedett a zene, nem beszélve a központi kastélyépület performanszairól, s minden arról szólt, hogy kimossák a több száz oldalas tankönyvek hordalékát a megpihenni vágyó fiatalok fejéből. 

Így tehát a mai PEN valójában hiánypótló esemény. Az Expo Center ugyan (még) nem romos, de ez a dizájn is passzol a mai egyetemisták lelkületéhez. No és itt is kellemesen félre lehet vonulni, elmélyedni a rap, a punk mélységeiben, vagy éppen zúzni, pörögni a színpad előtt. 
Talán néhány embernek az is eszébe jut, hogy pár évvel ezelőtt itt még José Carreras, Plácidó Domingo énekelt, vagy például Seal. Hát most ebbe a zenei háttérbe egész jól beágyazhat magának a Halott Pénz, Majka, vagy akár ByeAlex is.