A sikeres ingatlanvásárlásra nem létezik követendő képlet

A focinál csak az ingatlanvásárláshoz ért jobban minden magyar, mert a kereslet-kínálat alakulásával a nők legalább annyira képben vannak, mint a férfiak. Azt is látni kell, hogy nem létezik jól összehasonlítható értékrend, mert mindenkinek „a maga szamara a legszebb” elv alapján amit eladunk arról utólag úgy tartjuk, többet kaptunk érte a számítottnál, amit megvettünk, az meg értékesebb, mint ahogy elképzeltük.

Az viszont megfoghatatlan, ha az ingatlanpiacon mondjuk 0,5-1 százalék áresés várható, mert ugyan 100 milliós családi háznál ez egymilliós tétel, de az ügyletért a közvetítő ennél nagyobb sápot húz le.

Az egyik fő érv a várható ingatlanárcsökkenésre, hogy a lakáshitel-konstrukciók gyarapodnak, jobb lesz a kamatfeltétel. Most is ezt prognosztizálják, év végén mégis több ismerősöm azért hozta előre az esküvőjét, mert a babaváró hitelt januártól már csak 30 év alattiak igényelhetik, most viszont házaspárként a pénz segítségével ennél idősebben is belevághatnak egy ingatlanvételbe.

Tapasztalataim szerint az ingatlanvásárlás mindig személyre szabott és az is mindig szubjektív, hogy a vétel olcsó vagy drága. Mert például mindenki addig nyújtózkodik hitelekben, ameddig csak bír, miután a pénz idővel értéktelenedik, a fizetésünk ellenben hosszú távon nő, így a törlesztése öt év múlva sokkal könnyebb lesz. Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy olcsó lakás valójában nem létezik, hiszen készpénzben többnyire senki nem tudja kifizetni a teljes vételárat.