Sokaknál a szenvedély felnőttkorra is megmaradt

Sokan, sokféle dolgot gyűjtenek hobbiszinten, van aki komolyabban is. A szülők elteszik gyermekeik kinőtt kiscipőt, cumijait, van aki a kihullott tejfogakat teszi tartóba és a szekrény mélyén őrzi őket. Más bélyeget, kártyákat gyűjt, netán képeslapot, érméket vagy üres sörösüvegeket. Egy közös bennük, szenvedély a hobbijuk iránt.

Emlékszem, gyermekkoromban volt egy hatalmas szatyrunk, mely tele volt kindertojás-játékokkal. Ezeket időnként elővettük, nézegettük, forgattuk, játszottunk velük. Anyukám szalvétákat gyűjtött. A szekrényben voltak a cipősdobozok, melyekből már szinte folyt ki a sok-sok szalvéta. Húsvéti, karácsonyi mintával, ezerféle variációban. A gyűjtésnek külön logikája volt. Minden mintából legalább két darab volt, hogy lehessen cserélgetni más gyűjtőkkel. Családi összejöveteleken pedig mindig félreraktak pár darabot nekünk a szebb szalvétákból. Az országot járva is hoztunk a különböző éttermekből, rendezvényekről egy-két szalvétát. 

Én nem folytattam a hagyományt, a szalvéták annyira nem hoztak lázba. Nekem inkább a hűtőmágnesek tetszenek. Abból is a különleges, egyedi darabok. Néhány éve kezdtem el, hogy azokról a helyekről ahol járok, mindig viszek haza magammal mágnest is. Szépen telik a hűtő. Vannak, akikénél a gyűjtögetés szenvedélye felnőttkorra is megmaradt, s nehezen válnak meg a gyűjteménytől, ugyanis minden egyes darabnak érzelmi értéke van. Tehát apáról fiúra, anyáról lányára száll, s jól is van ez így.