A falvak többségében még tartják a húsvét hétfő hagyományát

Legalább két tucatnyi tojást festettünk meg aprólékosan, majd bezsíroztuk őket és egy díszes tálra tettük. Este alig tudtunk elaludni az izgalomtól.  Kora reggel, még az ágyban voltunk amikor csengettek. Gyorsan felöltöztünk a legszebb ruhánkba és a nappaliban vártuk meg a fiúkat. A rövid, vicces kis versike után kaptunk jó pár fújást a hajunkra a pacsuliszagú kölniből. A locsolók választottak egy szimpatikus hímes tojást, kaptak egy-két százast, majd megvendégeltük őket pogácsával, süteménnyel, üdítővel. Attól mindig tartottam, hogy szódával vagy egy vödör hideg vízzel öntenek nyakon, szerencsére ezt az évek alatt megúsztam.

Később, tinédzserkoromban többször volt olyan is, hogy nem húztuk fel a redőnyt, azt imitálva, hogy nem vagyunk otthon, ekkor már nem hiányoztak a locsolók. Lányként egyébként is irigykedtem a fiúkra, hogy ők egy kevés energiabefektetéssel több tízezer forintot „locsolnak össze”,  míg a lányok nem kapnak semmit és mégis el kell viselniük a parfümszagot.

A kistelepülések nagy részén még tartják a húsvét hétfő hagyományát. Az édesapák fiú gyermekeikkel járják a lányos házakat, ezzel is éltetve a népszokást generációról generációra. Eredeti formájában azonban a locsolkodást kevés településen rendezik meg. Szerencsére a közelünkben, a baranyai Zengővárkonyban látványos eseményt szerveznek ilyenkor. Népviseletben, népi hangulatban lehet részt venni a locsoláson. Legalább egyszer érdemes ide ellátogatni, ezzel is gyökereinket ápolni.