A hóvirág ma már védett növényként várja csodálóit

Kislány koromban igen gyakran mentünk a Mecsekbe sétálni, ahol kora tavasszal rendszeresen szedegettem a hóvirágokból is. Máig emlékszem arra, ahogy az utcákon is megtermett csokrokban lehetett kapni a kis virágokból, a megjelenésük valóban a tél végét, s a tavasz érkeztét jelezte. 

Visszatekintve látszik, mennyit változott a világ valóban, két évtized alatt is, hiszen gyakran már tél is alig tapasztalható errefelé, a virágok pedig egyre korábban kibújnak, aztán persze kiderül, elveri-e őket a tavaszi fagy. Így a hóvirág már nem számít igazán nőnapi virágnak, legfeljebb emlékeinkben. 
Érdekes lehet megismerni, más országokban hogyan ünnepelnek. Az olaszoknál, az 1940-es évektől kezdve, a nemzetközi nőnap ünneplésére leggyakrabban az apró, puha, bájos virágot, a mimózát választották. Ez arrafelé már igen korán virágzik, élénk sárga színe a napfényt juttatja eszünkbe és vitalitást is sugall.

A virágok nyelvén a mimóza a finomság és a nőiesség szimbóluma, még akkor is, ha a növény a valóságban nagyon ellenálló és képes gyökeret verni a legnehezebb talajokon is – pont, mint sok nő, aki a legváltozatosabb körülmények között, egyszerre ezerféle szerepben is megállja a helyét. A nőnapi mimóza tehát a gyengédség és a szilárd erő jelképe együttesen Olaszországban. Március 8-án a kávézók teraszaira apró vázákban kerülnek ezek a kedves, sárga virágok, sőt, még ennek formájához hasonló tortát, süteményt is kóstolhatunk.