Sok kicsi tényleg sokra ment a pécsi lakatfal esetében

Bár a pécsi Janus Pannonius utcai lakatfal első elemének felhelyezőjében nem volt szándékosság, az őt követőket már egyre inkább a tudatosság vezérelte. Később ő maga is büszkeséggel tekinthetett végig az ikonikussá vált helyszínre, látván, micsoda lavinát indított el. Mára roskadásig megtelt több kerítésszakasz, minden rácson csak úgy tömörülnek a különféle lakatok. 

Valóban van, aki szerelmi emlékként, más egyéb fontos esemény, teljesítmény előtt tiszteleg, s állít neki apró mementót, bízva, hosszú évtizedekig, akár századokig fennmarad majd. 

Mert van bennünk, mintegy genetikailag belénk kódolva, egyfajta vágy, törekvés arra, hogy önmagunkon, a véges kereteinken túlmutatót alkossunk. Sokszor hajlamosak lehetünk ezt a vágyat háttérbe szorítani, sőt, az egyre gyorsabb mókuskerék szintén nem segít ezek tudatosításában. 
De az bizonyos, hogy az emberiség az elmúlt évezredek során minden alkotásával, minden művészeti, technológiai, orvosi vagy egyéb tudományos vívmányával erre törekedett. 

Egy-egy apró lakat talán elenyészőnek tűnik a világ egészét tekintve, de azt is láthatjuk, hogy egy kis magyar városban a sok-sok apró tett már összeadódva olyan látványossággá vált, ami vitathatatlanul a településkép meghatározó részét jelenti. 
Szimbolikus talán ez is: egyedül nem sokra megyünk a világrengető művek létrehozásában, de sok ember közös akarata és tettei már igenis képesek változást, újítást létrehozni.