A véradással magunknak teremtünk biztonságot

Az emberekre jellemző, hogy sokkal inkább tisztában vannak a jogaikkal, mint a kötelességeikkel. Hivatalokban, iskolákban gyakran találkozhatunk jussukért háborgókkal, de talán a legzavaróbb, amikor az egészségügyben döngeti valaki a mellét, hogy ő fizeti a tb-t, neki azonnali, gyors ellátás jár. 

Az is köztudott, hogy az egészségügyi intézményekben híján vannak kötszerekből, gyógyszerekből. Nos, ezek tőlünk független okokból létező problémák. Viszont más vonalon kizárólag rajtunk múlik, hogy sikerül-e minden beteget megmenteni. Beszélhetnénk itt például a szervdonorokról is, de ennél sokkal nyilvánvalóbb a vérellátás problémája. Amikor műtétek csúsznak, maradnak el, mert nincs meg a vérutánpótlás, és ez a gond nyáridőben fokozottan jelentkezik. 
Mondhatnánk pihenni indul mindenki, joggal nem a véradás a legfőbb gondja. Ám vérre mindenkinek szüksége van az élete során néhány alkalommal, bármikor érheti váratlan orvosi beavatkozás. Vért adni pedig senkinek sem a kötelessége. Még sincs a kettő egymás nélkül: ha nem adakozunk, nincs miből gazdálkodni. Tekinthetjük a véradást emberbaráti jó cselekedetnek is, de valójában önmagunknak tartalékolunk, előlegzünk meg véradagokat, hogy biztosan legyen, ha rászorulunk. S ez nem működik oly módon, hogy később majd duplán pótlom. Ha gondosan tervezzük az életünket, a nyári pihenésünk is csak akkor lesz igazán harmonikus, ha véradással indítjuk.