Alattomosan mérgez az erőszakos játék

Olvasónk azzal a problémával kereste meg szerkesztőségünket, hogy a 9 éves fiának rendszeresen olyan videojátékról és filmről mesélnek az osztálytársai, ami egyáltalán nem az ő korosztályának való. Nem érti, más szülők miért engedik a kisiskolás gyermeknek az erőszakos játékokat.

Ne csodálkozzon,

ha visszabeszél

– Aki ilyesmit megenged otthon, utána ne csodálkozzon, ha csemetéje verekszik, visszabeszél – írta olvasónk a levelében. Egy másik hozzászóló szerint gyakori, hogy komoly családi vitát szül a kérdés. Apuka szerint ugyanis nem lesz semmi baja a gyereknek egy kis lövöldözéstől, anyuka viszont tiltaná az ilyen játékot. Mint olvasónk írja, az ilyen engedékenység felér kiskorú veszélyeztetésével, ugyanis a játék dobozán egyértelműen feltüntették: csak 18 éven felülieknek.

Nem elég, hogy„ez csak játék”

Holcsik Erzsébet, a Baranya Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Pécsi Tagintézményének klinikai szakpszichológusa elmondta, ez a jelenség egyre gyakrabban bukkan fel a pszichológiai munkájuk során. A szakember a nem korosztálynak megfelelő erőszakos játékokkal való találkozást a mérgezéshez hasonlítaná, hiszen lassan és alattomosan halmozódik föl a gyermek pszichéjében, gyengíti a lelki, érzelmi védekező- és megküzdő képességét, aki így a hétköznapi stressz­helyzeteket, iskolai feszültséget is egyre nehezebben képes kezelni.

– Ezek a játékok, filmek rendkívül erős érzelmi reakciókat váltanak ki, fokozott izgalom, stressz, félelem társul hozzájuk, melyeket az idegrendszer vészreakciónak értelmez. Az emberi agy működése, hogy a traumás élményt leválasztja a tapasztalat forrásáról (ezért nem elég arra emlékeztetnünk magunkat és a gyermekünket, hogy ez csak játék), tehát ami megmarad az a feszültség, a stressz kiváltotta „fuss vagy üss” készenlét – mondta.

Drogot sem adunk, csak mert kéri

A szakember szerint, előfordulhat, hogy egy rosszul értelmezett szeretet eszköze az engedékenység, másnak is engedik, nehogy lemaradjon a gyermek, nagyon kéri, szinte könyörög, hogy megnézhesse, kipróbálhassa és szülőként nehezen mondunk nemet. Pedig fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hogy sokat árthatunk gyermekünknek, ha nem szűrünk és szabunk határt. Tari Annamária klinikai szakpszichológus nyilatkozta egy interjúban az okostelefonokkal kapcsolatban, hogy kábítószert se adnánk a gyerekünknek, csak mert mások adnak, vagy mert kéri.

A pedagógus is segíthet a feloldásban

Nehéz a pedagógusok helyzete is. Holcsik Erzsébet ebben az esetben a párbeszédet tartja fontosnak. Elsődlegesen a szülők felelősek azért, hogy mit néz, mivel játszik a gyermek, de először feltételezzük a jószándékot, ám ha egy szülő ismerve a veszélyeket, kiteszi a gyermekét ilyen erős negatív hatásoknak, veszélyezteti a gyermek egészséges személyiségfejlődését. A pedagógus felvetheti a témát az osztályközösségben is.

Embereket kell mészárolni a sikerért

Hogy néhány szülő mennyire nincsen tisztában a helyzet súlyával, azért elég csak egy-egy erről szóló fórumon böngésznünk: „kisfiam 8 évesen játszik vele”, „enyémek is játsszák, igaz, hogy én utálom az ilyen játékokat” – írják. Az olvasónk által megnevezett játék – amelyekkel a 8-9 évesek játszanak – bankrablással indul, a karakterek pedig már az elején kapcsolatba kerülnek drogokkal, alkohollal és fegyverekkel, emellett menekülniük kell a rendőrök elől, és ha csupán a fő küldetéseket teljesítik, akkor is embert kell ölniük, autót lopniuk és prostituáltakat is fel kell keresniük. Mindeközben rengeteg olyan videojáték létezik, amely amellett, hogy leköti a gyermeket, fejleszti a szem-kéz koordinációt, memóriát, problémamegoldó képességet, logikai készséget. Ilyenek például a különböző sport- és kalandjátékok.