A „kisember” és anyukája együtt mentik meg a Földet

– Kalandos életutad van. A PTE KTK angol programján kezdtél, majd 6 év után a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökségnél dolgoztál, onnan Kaposvári Egyetemhez vitorláztál át, majd jött egy kis kiruccanás Kínába, és most újra Pécsre kerültél. Kalandvágyból történtek a váltások?

– Így hozta az élet. Szeretem az új kihívásokat, a fejlődési lehetőségeket. Minden munkahelyem adott valami olyan pluszt az életemhez, amit később kamatoztatni tudtam. Rengeteg jó embert ismertem meg. Kínába a Kaposvári Egyetem delegált először. Ott ismertem meg a gyermekem apját. Másfél évet éltünk kint, de hazahúzott a szívem.

– Miben más az ázsiai életstílus, mentalitás, mint az európai? Barátságosabbak, vidámabbak-e az ottani emberek?

– Egészen más az értékrendjük, a kultúrájuk, a gyökereik. Sok minden van, ami nagyon tetszett. Ők soha nem panaszkodnak, nem irígykednek, teszik a dolgukat nagy szorgalommal. Őszintén szeretik és megcsodálják a szépet, legyen szó emberről, művészetről vagy természetről. Fontos számukra, hogy a közösségükre jó benyomást keltsenek, ezért előzékenyek, mosolyognak. Mindemellett voltak dolgok, amikhez európaiként én nem tudtam hozzászokni.

– Az újságok címlapjára az egyik posztod alapján került a kisfiad, aki egy szemétszedő csipeszt szeretett volna, hogy megmentse a bolygónkat. Honnan ez a környezettudatosság egy ilyen apró kisemberben?

– Igen, az a bejegyzés sok embert megérintett, szerencsére. Danikát már egészen pici kora óta foglalkoztatja az élővilág és a Föld. A nevelésében számomra nagyon fontos, hogy minden kérdésére választ kapjon. Kérdésből pedig millió jár a fejében. Miért hasznosak a fák? Mi lenne, ha nem lennének? Lesz olyan, hogy nem lesz fa? Hogy születik a felhő? Honnan jön az eső? Gyorsan eljutottunk odáig, hogy az a természeti környezet, amiben ma élünk nincs hosszú távon garantálva az emberek számára. Az ő jövője is bizonytalanná válhat, ha nem cselekszünk. Mindeközben látta, hogy felszedem a szemetet az oviból hazafelé és követte a példámat.

– Ha jól tudom, most blogot írsz, ami a környezetvédelemmel foglalkozik. Pécsen miben kellene fejlődnünk, miben kellene változtatnunk, hogy élhetőbb legyen a városunk?

– Mi pécsiek nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, amit sokan nem értékelnek eléggé. Itt a Mecsek és a Malomvölgyi-tó, amelyek folyamatosan tisztítják a levegőt, az a legkevesebb, hogy mi is vigyázunk rájuk. Amin változtatni kellene az a fogyasztói magatartásunk. Meg kell értenünk, hogy a napi vásárlási döntéseinkkel hatással vagyunk a környezetünkre és a nagyvállalatok viselkedésére egyaránt. Törekedni kell a hulladékmentességre, de legalább is csökkentésére az otthonunkban. Ezt úgy érhetjük el, ha haza sem visszük a szemetet a boltból. Mondok pár egyszerű példát: A pillanat hevében sokszor vásárolunk olyan dolgokat, amire egyébként nincs szükségünk, csupán a birtoklási vágy hajt, és nagyjából 5 percig okoz ez örömet. Álljunk ellen a kísértésnek, és ne a nagyvállalatok zsebét tömjük feleslegesen. Műanyag szatyrok és zacskók helyett használjunk tartós vászontáskákat és vászonzsákokat. Ne vásároljuk meg az adagonként műanyagba csomagolt termékeket, drágább is és teljesen felesleges. Amit lehet helyi termelőktől vásároljunk. Palackozott víz, és üdítő helyett tökéletes a házi limonádé vagy szörp. A csapra szerelhető vízszűrőkkel a víz minősége is javítható és ismét spóroltunk egy kicsit. A tudatos vásárlással nem csupán a hulladék lesz kevesebb, de csökkentjük bizonyos termékek keresletét, és ezzel a termeléssel együttjáró károsanyag-kibocsátást is, és takarékoskodunk. Ezzel egyedül a nagyvállalatok nem járnak jól, viszont pont ez a cél. Így rákényszeríthetjük őket környezettudatos eljárások, csomagolások és termékek bevezetésére.

– Blogodban azt írod: „Krízishelyzetben vagyunk”.

– A célom az, hogy a bloggal minél több embert elérjek. Hiteles tájékoztatást adjak a klímaváltozásról, és hasznos tippeket írjak, amik megkönnyítik a szemléletváltást és a környezettudatos magatartást a mindennapokban. Meg kell értsük, hogy egy olyan krízishelyzetben vagyunk, aminek ha már kézzelfogható napi jelei vannak, akkor már nem tehetünk semmit. A mi generációnknak jutott a feladat, hogy ezt megakadályozzuk. Egyelőre bukásra állunk, pedig a gyermekeink sorsa a tét. A blog mellett az oldalon van egy webshop is, ahol a hulladékmentes élethez szükséges termékeket árulok. A kínálat bővítése mellett, hosszú távon célom az is, hogy a bevétel jelentős részét olyan átláthatóan gazdálkodó szervezetek támogatására fordítsam, amelyek a klímaváltozás és a környezetszennyezés ellen hatékonyan lépnek fel.