Kávéházi hangulattal tért vissza a Galaxisok és az élő koncertek időszaka

A személyes elbeszélés onnan indul, hogy ez egy keretes szerkezet lesz, hiszen a legutolsó koncert, amin még részt vett e sorok szerzője, az a Galaxisok pécsi lemezbemutatója volt 14 hónappal ezelőtt, 2020 márciusában. Majd onnantól lezárt az élet. Jött a covid.

Igaz, nyáron úgy tűnt ránk köszönt egy felszabadult időszak, voltak is 500 főben maximalizált szabadtéri koncertek nyár végéig, de ezt leszámítva az élőzene megszűnt létezni.

Így nagy nap volt a tegnapi, kiváltképp, hogy épp a Galaxisok tértek vissza Pécsre, ezúttal a Zsolnay negyedbe, hogy bemutassák a még újabb lemezüket. (Mert a járvány alatt ők sem pihentek, ha már koncertezni nem tudtak, kijöttek egy dupla albummal, a Történetek mások életéből cíművel.) A Pirogránit esték ugyan néhány napja már zajlik, ám az első beatkoncert, ahol a gitárosok torzítóra lépnek, az csak vasárnap este következhetett be.

Mindannyian nagyon régóta arra vártunk arra, hogy visszatérjen az élet. Az életünk. Amelynek a szerves része, hogy egy bármilyen vasárnap este nyugodtan elmehessünk egy koncertterembe, és önfeledten dülöngéljünk egy sör társaságában azokra a zenékre, amelyeket szeretünk.

Koncertkritika, mint műfaj, vajon létezik még? Van értelme? Főleg most, amikor megpróbáljuk újraépíteni a korábban megszokott életünket?

Nem is az a lényeg, hogy hogyan szól a zenekar, milyen formában adja a hosszú hónapok utáni első koncertjét. A lényeg, hogy ott lehetünk.

Még akkor is, ha egyelőre óvatosan ültetett rendben. Ettől a kezdő taktusok inkább egy Twin Peaks-jelenetnek tűntek. Fürkésző tekintetek a tánctérre tett asztalokról, érdekes fények, és egy zenekar, mely amúgy nagyon korrekten odateszi magát. Még ha bizonytalan is még, ahogy a közönség is. A közönség, akik csak néhány tucatnyian mertek egyelőre eljönni.

Talán mert olyan kérdések is felmerültek a védettségi igazolvány mellett, mint hogy most kell maszk? Nem kell már? Levegyük? Hát azon keresztül nem jön a sör. Levettük. Fel lehet állni? Fel kell állni? Egy idő után – és volt akinek ez nagyon hamar eljött – muszáj volt felállni. Aztán egy idő után volt akinek muszáj volt a színpadra is felmenni táncolni. Mert a beatkoncert az már csak ilyen.

Még ha közben megtudunk dolgokat a Csele-patakról vagy az Atletico Madrid bajnoki címéről is. Visszatértünk?

Visszatérünk...

Ez egyelőre furcsa, de természetes.