Szatyor Győző faművességet bemutató gondolatait kiterjesztette a teljes építészetünkre

Nemcsak festett kazettáiról, faragott remekeiről ismert a népi iparművész Szatyor Győző, de a népművészethez kapcsolódó könyveiről is. Eddig 9 kötete jelent meg, melyeknek több mint felét 70 éves kora után írta meg. Legutóbbi műve, a Népi építészet – faépítészet ez év elején jelent meg, de nemrégiben úgy nyilatkozott lapunknak, hogy ott van még a fejében legalább féltucatnyi téma, amit szeretne papírra vetni. Például a családja története, a  pécsi grafikai műhely több évtizedes tevékenysége, fél évszázados jógázása tanulságai, a test és a lélek harmóniájának keresése során szerzett tapasztalatai.

Azt is hozzátette:

A faművesség mestere, az MMA akadémikusa legújabb Népi építészet – faépítészet című művében a faművességről írt, két kiadást is megélt könyve után most „az elfelejtett közös nyelv”, az egykori közösségi építészet hagyományainak a mai építészetben történő megfelelő alkalmazását elemzi. 

A könyv az egykori népi építészet, a faépítészet hagyományos és mai szakmai ismereteinek összegzése, rendszerezése, a népi építészet faszerkezeteinek, szakmai fogásainak, az egykori ácsok mesterségének bemutatása, mesterfogásainak leírása. Helyet kapott a kötetben többek közt a  magyar nyelvterületen eddig létrejött népi építészettel kapcsolatos mindenféle ácsszerkezet, a faépítkezés és faművesség sajátos hagyományos megoldásai. 

A könyv sorra veszi a mesterek ars poeticáját, a különböző példaképeket, az értékőr­ző hagyományokat, a népi építészet alakulását, a faszerkezetes és földfalak különböző változatait, a tetőformákat, a tornácokat, a mestergerendák, a mennyezet típusait, a különböző helyiségek fajtáit, és népi kialakításának hagyományait, de még az udvar, a kerítés, a kapuk, a kiegészítő épületek módozatait, egészen a malmokig és fatornyokig. De foglalkozik ezen túlmenően a fakitermeléssel, az ácsok szerszámaival is. Mindezt rendkívül szemléletesen a szerző félezer rajza, grafikája illusztrálja.