Tavaszi fűtakaró, mint gyógyító anyaöl – Bárdosi Németh János sorai a Király utcai versoszlopon

,,A toll-puha fű ölelése gyógyítson meg, mint anya gyógyít, szemed tükrözze kék nyugalmát a mozdulatlan Daindoloknak" – olvashatjuk a versoszlopok egyikén Bárdosi Németh János költeményének utolsó versszakát. 

Szombathelyről Pécsre költözött Bárdosi Németh János

Épp a napokban, március 8-án született 122 éve Bárdosi Németh János (1902-1981). Szombathelyen látta meg a napvilágot, majd Bárdoson élt, a falu előtt tisztelegve írói névként vette fel a Bárdosi nevet. Tanárrá szeretett volna válni, de nem vették fel kollégiumba, családja anyagi okokból nem tudta támogatni ebben. Biztosítótársaságnál állt munkába, pénzügyi karriert járt be, ám közben irodalmi tehetségét is kamatoztatta, verseket, regényt írt. 1932-ben megválasztották a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság elnökévé.

1939-ben már jelentek meg írásai a „Dunántúl” pécsi lapban, majd rövidesen a városba költözött. Az 1940-es évektől 1967-es nyugdíjazásáig a pécsi számvevőség vezetője volt, e „hétköznapi”, reál foglalkozása mellett is folytatta egyre szerteágazóbb irodalmi munkásságát. A lírai harmónia keresése jellemezte talán legerősebben tevékenységét, amint ezt Tóth Károly is megfogalmazta 1983-ban a Jelenkorban írt tanulmányában.  A Pécsi Nemzet Színház bemutatta Békétlen szerelem című daljátékát. Verseinek legnagyobb részét élete utolsó 25 évében írta. 

2016-ban a pécsi városházán emléktáblát avattak tiszteletére, Szombathelyen utca viseli nevét.

Kosztolányi Dezső előtt külön költeményben tisztelgett

Bárdosi Németh Jánosra erős hatással voltak a Nyugat nagyjai, de legfőképp Kosztolányi Dezső emelkedik ki az őt megihlető költők közül. Olyannyira fontossá vált számára a Hajnali részegség alkotója, hogy Kosztolányi című költeményében tisztelgett előtte. 

Bárdosi Németh János a Jelenkor szerkesztőbizottságának tagja lett az 1960-as évektől, számos verse jelent meg a folyóiratban, több verseskötete is napvilágot látott. Munkatársai 1977-ben 75. születésnapja alkalmából köszöntötték az író-költőt:

 – írták szerzőtársai.

Megihlette a Deindol a pénzügyekben is jártas költőt

A Tavasz a daindolokban című versét a pécsi lankák ihlették, nevesül a Deindol avagy Daindol névvel illetett festői városrész. A Dunántúlban 1956-ban jelent meg, később 1969-ben a Dunántúli Napló is közölte hasábjain. A Király utcai versoszlopra vésett idézetet és az egész költeményt olvasva felfedezhetjük a kapcsolódást Kosztolányi Dezsőhöz, hiszen a Nyugat szerzőjéhez hasonlóan Bárdosi is úgy tudott mély érzelmeket és meghitt, lírai hangulatot teremteni, hogy egyszerű nyelvezettel szólalt meg, mégis egyedi szókapcsolatokat és mondatokat alkotott. Költeménye a természet gyógyító erejéről szól, a daindoli puha fűtakarót az anyai öl nyugalmat adó közelségéhez hasonlítva.

Bárdosi Németh János: Tavasz a daindolokban