Úgy érzi, most ért el a falig

Mindum Károly nem az a típus, aki az első elé gördülő akadálytól megrettenve feladna bármit is. Pedig bizony senki nem szólt volna egy szót sem, ha Svájcban így tesz a közelmúltban. Ott vett részt ugyanis a világ talán legnehezebb IronMan versenyén. A táv egy „szimpla” vasember-megmérettetés tízszerese volt: 38 kilométer úszás után 1800 km biciklizés, majd zárásként 422 km futás.

– Nem is a távok miatt volt nehéz ez a verseny, sokkal inkább a közben adódó nehézségek, sérülések miatt – mondta el lapunknak Mindum Károly. – Már az úszásnál is adódott egy kis probléma. A víz elég hideg volt, úgy 20 fokos, a kinti hőmérséklet még ennél is alacsonyabb valamivel. Nagyjából 25 kilométer után ki is kellett jönnöm a vízből, mert teljesen kihűltem. Vennem kellett egy forró zuhanyt, fel kellett melegednem kicsit. Bár ezzel nem csak én küzdöttem meg. Aztán kerékpározás közben meghúzódott az Achilles-inam. Meg is kellett állnom, megnézték a masszőrök és azt mondták rá, hogy talán a biciklis részt még valahogy meg tudom csinálni, de a futásra nem lesz vele esélyem. Ezután már úgy voltam vele, hogy rendben, csinálom, amíg bírom. Mondjuk futás közben zavaró volt, nagyon óvatosan kellett mozognom, próbáltam vigyázni a sérült részre. Végül az utolsó napon már egészen felszabadulttá váltam, akkor jól is ment a futás, száz kilométert csináltam meg.

Persze adja magát a kérdés: miért is? Miért indul el valaki egy ilyen versenyen? Mi motiválja?

– Én alapvetően mindig is azért vágtam bele egy-egy ilyen feladatba, mert kíváncsi voltam, hogy hol vannak a határaim – árulta el a triatlonos. – Nos, azt hiszem, most már elmondhatom: itt. Elértem a falig, éppen ezért már nem is nagyon tervezek nagyobb versenyt. Arról nem is beszélve, hogy azért nem volt egyszerű elindulni a Swissultrán sem. Mondanom sem kell, anyagilag azért megterhelő ez, főleg, hogy nagyjából magamnak finanszíroztam az egészet. Szerencsére azért voltak támogatóim, akik nélkül nem tudtam volna elindulni. Sokat elmond az egészről, hogy a feleségem volt a segítőm, akinek egyébként nagyon hálás vagyok. De más, külföldi futók négy-öt fős csapattal vágtak neki a viadalnak, masszőrökkel, kerékpárszerelőkkel, segítőkkel. Egy saját masszőr mondjuk nekem is jól jött volna.

Mindum mellett két másik magyar sportoló, Pötör Zoltán és Szabó Zoltán is elindult – és célba is ért – a versenyen, de egy harmadik honfitársuk, Szőnyi Ferenc is ott volt Svájcban, ő a „rövidebbik”, ötszörös IronManen állt rajthoz. A fittbike-os sportoló elmondta, hogy nagyon sokat segítettek egymásnak a viadal során, összetartottak a hosszú és nehéz napokon. A pécsi triatlonos most pihen, mint mondta, két-három hétre szüksége lesz a szervezetének, hogy regenerálódjon. Van mit kipihennie, hiszen a verseny majd két hete alatt napi négy órákat aludt csupán.