Olyan érzés volt, mintha egy falnak szaladt volna

Az apró srácnak éppen nem nevezhető, 205 centis és 140 kilós Pap Arnold egyéniben két kategóriában is indult az észtországi szumó Európa-bajnokságon. A nehézsúlyúak (+115 kg, vagyis 115 kiló felettiek) között nem termett neki sok babér, mert azért sejthető, hogy ebben a mezőnyben akadtak nála jóval nagyobbak is.

Itt találkozott többek között az orosz bajnokkal is, aki közel kétszázötven kiló...

– Nem volt esélyem. Olyan súlykülönbség volt köztünk, ráadásul még dinamikus is, hogy úgy éreztem, mintha falnak mentem volna – emlékezett vissza erre a meccsre a pécsi sportoló.

Ebben a mezőnyben nem ért el helyezést, az abszolút kategóriában (nincs se alsó, se felső súlyhatár) azonban bronzmeccset vívhatott, s végül ötödik lett. Legyőzött egy ukránt, majd egy grúzt is, aztán a döntőbe jutásért jött az orosz medve, akit ugyan ezúttal már meg tudott táncoltatni, végül kitaszigálta a zónából, a bronzmeccsen pedig egy vb-harmadik ukrán múlta felül.

Csapatban aztán az érem is meglett: a magyar felnőtt válogatott a harmadik helyen végzett. Pap Arnold mellett Végh Richárd, Molnár Tamás és Nemes Dávid alkotta az eredményes kvartettet.

– Nagyon tetszik ez a sportág, rendkívül nehéz – mesélte Pap, aki tizenöt éve birkózik, a szumóval pedig 2014-ben ismerkedett meg, s jelenleg is a fővárosi Kertvárosi SE színeiben versenyez. – Nagyon komoly észjáték és pszichológia kell hozzá. Nem elég nagydarabnak lenni: öt–tíz másodpercbe kell belesűríteni minden erőt, koncentrációt. Nem lehet hibázni, nincs esély a javításra: ha leér a kéz vagy a térd, megbillensz, kilöknek, azonnal vége a meccsnek.

Hogy aztán jöjjön a következő. Pap Arnold nagyon bízik benne, hogy 2021-ben ott lesz majd a nem olimpiai sportágak világjátékán, időben közelebbi terv pedig a világbajnokság, amelyre idén októberben Hawaii-on kerül sor.