A lábteniszezéstől a bajnoki aranyig: a területvédekezésről halvány fogalmuk sem volt a véméndieknek

Az utolsó fordulóban vereséget szenvedett a Véménd, de ez a meccs már nem osztott, nem szorzott. Bíró Ferenc együttese ugyanis már korábban bebiztosította a bajnoki címet – huszon­nyolc mérkőzés alatt hetvenegy pontot gyűjtött, mindössze háromszor kapott ki, s végül öt ponttal előzte meg a Palotabozsokot.

– Nyolc fordulóval a vége előtt már éreztem, hogy ez meglesz – fogalmazott Bíró Ferenc, a Véménd edzője. – Akkor volt egy hármas szériánk, találkoztunk a riválisokkal, a Bicsérddel, a Himesházával és a Palotabozsokkal, s mondtam a játékosaimnak, hogy ha ezeket a meccseket hozzuk, akkor megnyerjük a bajnokságot. Mindhármat behúztuk.

Persze azért akadtak hullámvölgyek is. Ilyen volt például a Bogád elleni hazai döntetlen.

– Stoppal mentem haza utána! Annyira mérges lettem, hogy az utolsó perceket már nem is vártam meg, otthagytam az egészet. Egyesületi busz vitt volna minket a meccs után bulizni, de miután nekem akkor semmi kedvem nem volt a bulizáshoz, leintettem egy autóst, aki hazavitt.

Az edző szerint ez egy nagyon jó jelzés volt a csapat felé. Bíró Ferenc aztán rátett még egy lapáttal: a következő mérkőzés előtt azzal cukkolta játékosait, hogy nem tudnak nyerni Kétújfalun, elúszik a bajnokság, és rajtuk nevet majd a megye.

– Na, ettől aztán nagyon felszívták magukat, Kétújfalun úgy játszottak, mint az álom, nyertünk is 4-2-re. Vagyis rögtön helyretették a dolgot.

A bajnoki címet aztán alaposan meg is ünnepelték Véménden. Traktorral vitték végig a csapatot a településen, mindenki kint állt a ház előtt, integetett, kiabált, énekelt a falu apraja-nagyja.

– Voltam már néhány helyen, de ehhez hasonlót még nem éltem meg! – árulta el Bíró Ferenc. – Tudom, hogy ez nem a Fradi, nem egy magasabb osztály, ám bajnoki címet ünnepelni itt is nagyon jó érzés.

S hogy miért sikerült az első helyen végezniük? Mert rettentően egységesek. Mindenki éhes volt a sikerre, játékosok és vezetőség egyaránt. Emellett nyugalom volt Véménden, mindenki tette a dolgát – nem mellesleg pedig rengeteget melóztak.

– Nyugodtan leírhatja: amikor másfél éve átvettem a csapatot, öten voltak edzésen, ők is lábteniszeztek – mondja nevetve Bíró Ferenc. – A területvédekezésről pedig halvány fogalmuk sem volt. Sztázics Márkkal, a pályaedzőmmel rengeteget dolgoztunk, hogy ezen a helyzeten változtassunk.

Higgye el, ez egy nagyon zsivány társaság, van egy-két nagy „éjszakás”, de mindenkivel megtaláltuk a közös hangot. Nyitni kellett feléjük. Amúgy nem is vagyok az a korbácsos fajta, aki mellett tüsszenteni sem lehet, hangulatos, jó edzéseket tartottunk.

Az edző bízik benne, hogy ez a jó társaság együtt marad a következő szezonra is. Mondjuk addig sem kell hiányolniuk egymást.

– A horvát tengerparton is együtt lesz a csapat. Na meg megígértem, hogy ha meglesz a bajnoki cím, akkor rendezek nálam egy medencés bulit. Biztos vagyok benne, hogy behajtják rajtam, sokba fog kerülni nekem az aranyérem. De megérdemlik ezek a srácok!

Körmöczi futott, mint Forrest Gump

A véméndi csapatban mindenki dicséretet érdemel a szezon során nyújtott teljesítményéért. Természetesen sokat köszönhetnek a többiek a házi gólkirály Kaiser Máténak, aki huszonöt találatnál állt meg. Körmöczi Tibor futómennyiségét Forrest Gump is megsüvegelné, Husz Máté rutinja, higgadtsága aranyat ért a középpályán. A kapus, Herold Patrik helyzete nem volt egyszerű, megesett, hogy hét meccsen át szotyizhatott, annyira nem volt dolga, hogy aztán a nyolcadikon fogjon két ziccert. Nem mellesleg: a fiatal helyi tehetségre, Bíró Bencére egyre inkább lehetett számítani, nagyon sokat fejlődött.