Óriási élmény volt számára a mohácsi időszak

– Gyerekként Pécsett, a Tüzér utcai salakos pályán fociztam – kezdte Lingl István. – Apám vitt le a csapathoz, és milyen jól tette! Hiszen később olyan remek futballistákkal játszhattam együtt, mint Rapp Imre vagy éppen Móritz Sándor, akiktől rengeteget tanulhattam. A tartalékjátékosok együtt utazhattak a nagycsapat tagjaival, ez gyerekfejjel hatalmas élmény volt.

A pécsi csapattól a katonasághoz vezetett az útja, ahol 1974-ig szolgált. Ezekben az években sem szakadt el a focitól, majd a leszerelés után a Komlói Bányászhoz igazolt. Az ott töltött idő elsősorban azért emlékezetes a számára, mert Lantos Misi bácsi, az Aranycsapat játékosa volt az edző. Komló után újra Pécsre igazolt, majd következett a mohácsi időszak.

– Mohácsra szerződni életem legjobb döntése volt. Kiváló csapatok ellen játszottunk, ezért is lehetünk büszkék arra, hogy feljutottunk a másodosztályba 1979-ben. Hatalmas lelkesedés volt akkoriban a városban, rendre 3-4000 ember előtt léptünk pályára. Óriási élményt jelentett, nehéz ezt szavakba önteni. Olyan volt ez a közösség, mint egy nagy család. Egy újabb pécsi kitérő után vissza is tértem a városba, jelenleg is Mohácson élek.

Lingl István a focikarrierje után egy barátja benzinkútján dolgozott, jelenleg pedig már mint nyugdíjas, a folyami határátkelőnél foglalkoztatják.

MNK-döntős

Lingl István 1953-ban született Szigetváron. Az NB I-ben szerepelt a PMSC, és a Kaposvári Rákóczi színeiben, a legmagasabb osztályban 1977. szeptember 3-án mutatkozott be a Dunaújváros ellen. Tagja volt 1979-ben annak a pécsi csapatnak, amely döntőt játszott a Magyar Népköztársaság-kupában, ahol a Ferencváros ellen maradtak alul. Az élvonalban 35 mérkőzésen négy gólt szerzett. Játszott az NB II-ben a Komlói Bányász és a Mohács-Véméndi TE színeiben.