Ökölbe szorított jobb kezével most is belecsapott a levegőbe Garami József

Óriási szeretet fogadta délután Garami Józsefet. A mesteredző állta a sarat, szép komótosan, mindenhol megállva egy kis beszélgetésre végigjárta a tiszteletére összegyűlt tömeget, s fogadta a születésnapi gratulációkat.

Garami József nyolcvanéves.

A pécsi, sőt, a magyar futball legendás alakját köszöntötték az immár róla elnevezett utánpótlásképző központban. Garami József nem csak a PMSC-vel ért el felejthetetlen sikereket (bajnoki ezüstérem, Magyar Kupa-elsőség), az MTK-nál is roppant eredményesen dolgozott, irányíthatta az Újpestet, a Győrt, a Ferencvárost, valamint szövetségi kapitányként a magyar válogatottat. S amikor Mészáros gólt fejelt a görögök ellen, ökölbe szorított jobb kézzel csapott a levegőbe.

Ahogy ezt viccesen az asztalnál is megtette.

;

A mesteredzőt köszöntötte dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere, aki kiemelte, kevés olyan embert találni, aki osztatlan tiszteletet és pozitív megítélést vívott ki magának – márpedig Garami József a kevesek egyike. Hozzátette, külön öröm, hogy nemrég óta ismét a város lakója. Korábbi játékosa, Toma Árpád a játékos-, majd az edzői pályafutását elevenítette fel, nem kifelejtve egy nagyon fontos, rá igazán jellemző tényt: a PMSC bajnoki ezüst­érmes csapatában a huszonnégyes keretben tizenkilenc saját nevelésű futballista volt!

Nem csoda, hogy Pécsett imádták azt a csapatot.

Garamit pedig szeretik és nem felejtik. Nagyon örültek a találkozásnak az „Ezüstcsapat” tagjai, akik képviseletében Róth Antal, az akkori csapatkapitány köszöntötte fel a mestert. Ezt követően jöhetett egy kis filmvetítés, amely során fel­elevenedtek a korábbi sikerek: láthattuk a magyar–görög válogatott meccs góljait, majd az emlékezetes PMSC–Bp. Honvéd kupadöntő találatait.

– Azért lettem megszállott edző, mert nem futballozhattam ki magam – vette át a szót az ünnepelt, utalva arra, hogy játékosként sok sérüléssel bajlódott. Kiemelte a PVSK-t, ahol nagyszerű csapatban játszhatott az NB II.-ben, beszélt a Komlóról és persze a PMSC-ről is. – Itt, a PMSC-nél mindig voltak tehetségek. De meg is kell őket tudni tartani! Emlékszem, Róthot és Mészárost sokan el akarták vinni. Jöttek hozzám, hogy akkor mi legyen, mit csináljanak. Várjatok, mondtam, majd ha igazán jó játékosok lesztek, jön értetek egy nagyon jó csapat. Utána el is mentek külföldre.

A mesteredző elárulta, a futballal kapcsolatos egyetlen fájdalma, hogy nemzetközi szinten sosem sikerült odáig eljutnia egyetlen klubcsapatával sem, amit már hosszú távon jegyeznek.

Az ünnepség hivatalos részének végén pedig Garami József megköszönte a megtiszteltetést, hogy róla nevezték el a TOCA Utánpótlás Labdarúgó Képző Központját, egyben méltatta Boday Ferenc erőfeszítéseit, mondván, ha valaki nagyon el akar érni valamit, azt el is éri. Hozzátette: néhány edzést megnézett, s ez alapján úgy véli, a központ nagy segítséget jelenthet a gyerekek technikai képzésében.

HAMAROSAN VIDEÓVAL IS JELENTKEZÜNK, NÉZZEN VISSZA KÉSŐBB IS!

Tomkát minden vasárnap egy kóla és egy gesztenyepüré mellett győzködte Garami

A délutáni születésnapi ünnepségen természetesen ott volt Rónai István is, aki jelenleg a PVSK labdarúgó utánpótlásánál szaktanácsadó. A TOCA központ láttán a sokat tapasztalt szakember elmondta, a technikai képzésben a rúgásnál és az átvételnél nincs fontosabb: a statisztikák alapján a technikai elemek között 34 százalék a rúgás és 27 az átvétel aránya. Amíg tehát a gyerek nem tudja ezt a kettőt, addig játszani sem tud.

Nem sokkal később Tomka Jánossal futottunk össze, akit nem kellett sokáig nógatni azért, hogy meséljen egy kicsit Garami Józsefről. Minő meglepetés, a korábbi kiváló pécsi védőt is a mesteredző fedezte fel...

– Tizenhárom–tizennégy éves lehettem, amikor a Vasútban futballoztam, Garami Józsi bácsi pedig minden vasárnap eljött hozzánk a szüleim lakására. Elvitt a Kolumbia presszóba, ahol kaptam tőle egy üveg kólát és egy gesztenyepürét habbal, s minden alkalommal győzködött, hogy nekem át kell mennem a PMSC-be, mert ott NB I-es és válogatott futballistát farag belőlem. Minden hétvégén megköszöntem ezt neki, de mondtam, hogy nem megyek, mert jól érzem magam a PVSK-ban. Aztán tizenhat voltam, amikor az MLSZ, a PMSC és a PVSK megállapodása folytán az ifiválogatott karrierem miatt mégiscsak át kellett mennem.

Tomka hozzátette, nagyon büszke rá, hogy együtt dolgozhatott Garamival: „Mindent tőle tanultam. Később futballoztam Újpesten és Izraelben is, de soha senki nem tudott már újat mondani!”