Saját magát akarja felülmúlni Tokióban a fiatal pécsi úszó

Egy olyan éven vagyunk túl, amely az egész sportlétet befolyásolta. A riói olimpia után, ahol Konkoly Zsófia egy bravúrosnak mondható hatodik helyet, illetve egy óriási küzdelemmel elért harmadik helyezést is elért, úgy időzítette formáját, hogy a 2020-as ötkarikás tornán a lehető legjobb teljesítményt tudja nyújtani. Azonban a versenyszervezők az ismert okok miatt, elhalasztották a tokiói olimpiát.

– Nagyon csalódottak voltunk. A pandémia miatt két hetet ki is kellett hagynunk, és a legnagyobb feladat az volt, hogy mentálisan összetudjam szedni magam – mondta lapunknak a 19 éves pécsi lány.

A fiatal úszó másfél hónapja részleges bokaszalag-szakadást szenvedett. A váratlan sérülés megnehezítette a felkészülést, de Konkoly edzője, Jancsik Árpád amellett, hogy próbálta levenni a terhet a ifjú sportolóról, igyekezett a maximumot kihozni belőle. Ugyan Zsófi még mindig nem százszázalékos, de mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobbját tudja majd hozni Tokióban.

Mint megtudtuk, a víz alatti létet már gyerekként is egyfajta megnyugvásnak érezte, kikapcsolódást jelentett számára, hogy elmerülhet a gondolataival. Olyankor úgy érzi, hogy megszűnik körülötte a külvilág. A fiatal lányra jellemző az úszásban és a magánéletben is az, hogy iszonyatosan maximalista és makacs. Ha egy szituációban úgy véli, hogy képes lenne jobban teljesíteni, akkor addig csinálja, ameddig nem múlja felül magát.

A pécsi sportoló elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy élete második paralimpiáján nem lehetnek majd ott a szurkolók, de örül annak, hogy édesanyja elkíséri őt Japánba. Az elsődleges cél számára az, hogy önmagához mérten jobban teljesítsen, és javítani tudjon az eddigi eredményein. Azt tartja a legfontosabbnak, hogy úgy hagyja el az uszodát, hogy ő mindent megtett.

Nem az örömtől sírt az Eb-arany után

A tehetséges versenyző edzője, Jancsik Árpád elmondta, hogy kevés ilyen elszánt és lelkiismeretes sportolóval találkozott eddig. Elmesélte nekünk, hogy két hónapja, mikor Zsófi négy érmet is szerzett a portugáliai Európa-bajnokságon, akkor az egyik aranyérme után elsírta magát a sportoló. Gondolhatnánk arra, hogy a meghatódottság látszódott a fiatal úszón, de ez nem egészen így volt. Amikor az ifjú versenyző célba ért, és feltekintett az eredményjelző táblára, nem a boldogságtól könnyezett, hogy ő lett Európa legjobbja, hanem mérges volt magára, mert úgy gondolta, hogy jobb időt is úszhatott volna.

Ilyen fiatalon kevesen mondatják el magukról, hogy ennyire alázatosak, és ha a példaképéről kérdezik, a szüleit mondja azonnal. Kiváló eredményeket ért el már most, de egyetlen percre sem száll el magától. Csak az éppen következő feladatra koncentrál és a lehető legtöbbet akarja kihozni magából. Jobb versenyzőt nem is lehetne kívánni.