Tízezren fütyülték ki Laczkáékat, mégis mosolyogtak

– Hányan gratuláltak vasárnap este óta? 
– Rengetegen – vágta rá Laczka Miklós, az Euroliga-győztes Sopron 31 éves másodedzője. – De olyan emberek is, akik nem követik napi szintén a kosárlabdát, vagy az én karrieremet. Ez óriási dolog, hogy nekik is örömet tudtunk szerezni. Többen írták, hogy sírva fakadtak a mérkőzés végén. Szóval tényleg felfoghatatlan, ami történt. 

– A házigazda Fenerbahcét győzték le 60–55-re az isztambuli döntőben, méghozzá 10 ezer fanatikus szurkoló előtt. Milyen érzés volt ott ülni a kispadon egy Euroliga-fináléban? 
– Amikor beléptünk a csarnokba és elkezdett fütyülni a 10 ezer török, akkor én mosolyogtam. Úgy fogtam fel, hogy órási dolog, hogy itt vagyunk, minden pillanatát ki kell élvezni. Olyan hangulat volt, amit a női kosárlabdázásban, de egyáltalán a magyar kosárlabdázásban is csak nagyon kevesen élhetnek meg. 

– Hogy lehet egy ilyen sztárcsapatot 55 ponton tartani? 
– Igyekeztünk azt elérni, hogy a Fener kulcsjátékosai ne tudjanak a mérkőzés elején rítusba kerülni. Olyan helyzetekbe próbáltuk kényszeríteni őket, amiben nem mozognak annyira komfortosan. Fantasztikus volt, hogy egyénileg mit műveltek védekezésben a mieink, és csapatként is végig megmaradt a fókusz. 

– Úgy tűnt, hogy ellenfelekből is tökéletesen felkészültek, s ez az ön kiemelt feladata a klubnál... 
– Nagyon örülök neki, ha egy kis szeletet én is hozzá tudtam tenni ehhez a sikerhez, de alapvetően a játékosoké az érdem. Igazából ez egy órási csapatmunka volt, az egész klub hozzájárult ehhez. 

– A Pécsett eltöltött évekből mit tud kamatoztatni Sopronban? 
– Hogy egyáltalán bele tudtam kóstolni, bele tudtam kezdeni az edzői szakmába, azt főleg a PVSK-nak köszönhetem. Az első évemben a PINKK-nél pedig ugyanaz volt a feladatom, amit jelenleg csinálok, míg a vezetőedzői tapasztalatom a játékosokkal való kommunikációnál jön jól. Ezeket, az akkor még kezdetleges képességeket sikerült összegyúrnom és fejlesztenem Sopronban. 

– Most, hogy másodedzőként felért Európa csúcsára, mi lehet a következő lépés? 
– Nagyon jól érzem magam Sopronban, szóval amíg számítanak rám, amíg értékesnek tartják a munkámat, addig nem is szeretnék máson gondolkodni. 

– Fegyverneky Zsófia 37 évesen is húzóember tudott lenni egy Euroliga-fináléban. Ha majd visszavonul, lehet őt egyáltalán pótolni? 
– Nem szeretnék senkit megbántani, de azt hiszem, hogy ő pótolhatatlan. Aki ismeri, aki tudja, hogyan dolgozik, az érti, hogy miért gondolom ezt így. Az egész magyar kosárlabdázás számára nagyon fontos lenne, hogy minél többen tekintsenek példaként Fegyverneky Zsófiára. Mindig azért dolgozik, hogy a csapatnak jó legyen, saját magát soha nem helyezi előtérbe. Egy ilyen játékos elképesztően fontos egy klub életében.