Marsalkó Péter tudja, hogy a semmiből sosem lesz művészet

– Hogyan írná le szóban a Grazba került fotókat?

– A képek a Zsolnay-gyárról és pécsi utcákról, hangulatokról készültek. Azt gondolom, hogy nem pusztán képeslap-információkról van szó. Persze, megjelennek a legfontosabb pécsi jellegzetességek, de legalább ilyen súlyú egy-egy árnyék, fénycsík. Sokszor érzem a Pécset bemutató fotókat olyannak, mint amikor egy dúsan megterített asztal mellett ülünk, de fagyos a hangulat. Én ezen szeretnék a képeimmel lazítani, érzéseket belevinni.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] „Ne keseredj el, az életben igenis vannak szép dolgok is”
[/caption]

– Jó ma Pécsett fotósként létezni?

– Velem az életben majdnem minden véletlenül történt, fényképész is így lettem. De a véletlenekben megragadtam a lehetőséget, és a kritikát sosem vettem a személyem elleni támadásnak, hanem olyasminek, ami által épülhetek. Valaha a Fókusz Csoportban öten néztük meg egymás képeit, és ha mindenki azt mondta rá, hogy jó, akkor valószínűleg megállta a helyét. Nos, ez az, ami ma hiányzik. A jelzés, hogy hol is vagyok, és nem arról van szó, hogy azt szeretném hallani: de szuper vagy!

– Pécs mellett félig-meddig Bissén él. Mit az, amit ott kap meg?

– Bissén még vannak szagok, ízek, hangok – például mindig dalol valamilyen madár. Szóval vannak olyan jelek, hogy élsz, ne keseredj el, az életben igenis vannak szép dolgok is. Most 57 éves vagyok, de még rengeteg tervem, elképzelésem, vágyam van. Ez a falu mindig megmutatja nekem, hogy a kevés mennyire sok.

Sokszor Marslakó

Marsalkó Péter 1954-ben született Pécsett. Édesapja még Marschalkó néven érkezett a városba, de itt elhagyta az „sch”-t, ezért sokszor lett belőle Marslakó. A Mecseki Fotóklub és a Fókusz Csoport tette fotóssá, vallja ma is. Számos kiállítása volt, díjai közül az 1995-ös Magyar Fotóbiennálé portré kategóriában nyert I. helyezése a legkedvesebb a számára. Nős, két felnőtt fia van.

Méhes Károly (Dunántúli Napló) Sokszor Marslakó Marsalkó Péter 1954-ben született Pécsett. Édesapja még Marschalkó néven érkezett a városba, de itt elhagyta az „sch”-t, ezért sokszor lett belőle Marslakó. A Mecseki Fotóklub és a Fókusz Csoport tette fotóssá, vallja ma is. Számos kiállítása volt, díjai közül az 1995-ös Magyar Fotóbiennálé portré kategóriában nyert I. helyezése a legkedvesebb a számára. Nős, két felnőtt fia van. „Ne keseredj el, az életben igenis vannak szép dolgok is” -->