Magyarok külföldön: hazacsábítanák a fiatalokat

Több ezer külföldön dolgozó fiatalt csábítana haza a Nemzetgazdasági Minisztérium az április végén elindított „Gyere Haza Fiatal” elnevezésű programmal. A kísérleti projekt első körben ötven, Angliában dolgozó fiatal hazahívását célozta meg, erre mintegy 100 millió forintot költenének. A kampány célcsoportja a diplomás, hiányszakmát űző fiatalok, akik jól beszélnek angolul, legalább egy éve külföldön dolgoznak, és szándékukban áll hazatérni. A programban részt vevőknek már az állásinterjúra való eljutás költségeit is térítik (repülőjegyet oda-vissza), és itthoni elhelyezkedés esetén legfeljebb egy éven keresztül támogatják a lakhatást (maximum 100 ezer forint erejéig), illetve a munkába járást.

Kevésnek és már elkésettnek tartják

Megkérdeztünk néhány külföldön dolgozó fiatalt, mi a véleményük a projektről. Szinte mindannyian egyetértettek abban: ha haza is jönnének, ez a program „kevés” lenne ehhez, és talán kicsit megkésett is. Ráadásul pont azokat célozza meg, akiknek valószínűleg itthon is akadt volna munkájuk, ám valamiért mégis a költözés mellett döntöttek.

Kint érzik magukat inkább otthon

Zoltán 10 éve ment ki Angliába. Volt érettségije, szakmája, de itthon nem talált munkát. Most az élelmiszeriparban dolgozik (sorvezető/gépkezelő), megnősült, gyermekei születtek. Azt mondja, csak akkor jönne haza, ha a családjának megfelelő megélhetést tudna biztosítani. Ezt egy 1 éves kedvezmény vagy támogatás viszont nem oldja meg hosszú távon – véli.

Regina 20 éve él Argentínában, most éppen új munkát keres. Úgy véli, ha még több kedvezmény lenne, „vetne rájuk egy pillantást”, attól függetlenül, hogy nem biztos, haza akarna költözni. Őt ugyanis a családja már Argentínába köti.

Evelin szerint az egész ötlet abszurd. Ahhoz, hogy a fiatalok ne menjenek el vagy hazaköltözzenek, nem program kell, hanem normális fizetések és valódi esélyegyenlőség – mondja. Ausztriában él, és esze ágában sincs hazajönni, pedig két diplomája is van. Itthon hátrányban érezte magát nőként, vállalkozóként, és bár szellemi munkát végzett, nevetséges fizetést kapott. Nem jutott egyről a kettőre, támogatást pedig nem kapott az államtól, csak lehúzást – fogalmaz.

Hazajöttek, és biztosan itthon is maradnak

Akadnak olyanok is, akik már visszajöttek, pedig kint is jól éltek – igaz, nem a kormány programja miatt. István például azért döntött így, mert úgy érezte, külföldön mindig is külföldi marad az ember, függetlenül attól, hogy mennyi ideig él kint. Közös gyökerek hiányában csak felületes barátságokat tudott kötni, és a nemzeti ünnepeket sem tudta átérezni, hiszen nem volt holland nemzeti öntudata. Ehhez jött még a honvágy, a család hiánya, ezért hosszú idő után a hazaköltözött. Budapesten talált állást, és a kint megszerzett szakmai tapasztalatokkal, na meg nyelvtudással most egy telekommunikációs cégnél dolgozik (hazai viszonylatban magas fizetésért).

Andor is újra itthon van, pedig jó pár évet lehúzott Angliában. Párjával együtt jöttek vissza – immár tapasztalatokkal, nyelvtudással a hátuk mögött – hogy saját vállalkozásba fogjanak. Még jóval a program meghirdetése előtt döntöttek így, nem ez befolyásolta az elhatározást. A kedvezmény ráadásul rájuk nem is vonatkozna.