Olvasói levél: Az albérlet színe és fonákja

Egy ismerősöm mesélte, hogy lakást szeretett volna bérelni Berlin egyik elővárosában. Egy kedvezőnek tűnő hirdetésre akadva azonnal jelentkezett. Rövid idő múlva meg is kapta az értesítést, hogy egy óra alatt több mint 600 érdeklődő jelentkezett, várjon türelemmel, tájékoztatni fogják arról, hogy végül őket választották-e vagy sem.

A szeptemberi tanévkezdés kapcsán a hazai egyetemi városokban, így Pécsen is megbolydult az albérleti piac. A lakáskiadók nyilván a lehető legmagasabb árat szeretnék elérni – ilyen téren a külföldről hozzánk érkező tehetősebb, esetleg államilag támogatott hallgatók diktálnak.
Nem minden a magas albérleti díj. A bérlő habitusa, életvitele is sokat nyomhat a latba. Egy szolid, csendes albérlő, aki ráadásul pontosan és megbízhatóan fizet, lehet, hogy többet ér, mint egy zajos, bulizós, összeférhetetlen albérleti mancsaft. Nem is beszélve az olyanokról, akik több havi tartozást maguk mögött hagyva távoznak külföldre.
Ilyen olvasatban talán már nem is olyan furcsa a berlini példa, aminek kapcsán a komoly érdeklődőktől gyakorlatilag minden adatot, sőt, egy pályázathoz hasonló nyilatkozatot is bekértek a kiadók. 

Név és cím a szerkesztőségben