Rengeteg fellépésünk van itthon és külföldön is

Harmadik osztályos voltam, mikor Ahmann György tanár úr először hangszert adott a kezembe. Két évig ő tanított, majd későbbiekben, egészen nyolcadik osztályos koromig Ahmann Balázs tanár úrnál zenéltem. Ha valaki zenél, az tudja, hogy ez mivel jár. Gyakorlás, gyakorlás, fellépések, és újabb gyakorlások. Ehhez kitartás kell, akarat, és olyan szülői háttér, amivel én is rendelkezem.

Hiszen ő általuk jutok el próbákra, és korábban, mikor még kisebb voltam, szükségem volt ösztönzésre, akkor is ők álltak mellettem, hogy csináljam, gyakoroljak, mert ez nagyon jó dolog. Kilencévesen nem gondoltam azt, hogy egyszer egy olyan csapathoz fogok tartozni, mint ez a zenekar. Rengeteg fellépésünk van, itthon és külföldön egyaránt, a minősítők állandó résztvevői vagyunk, ahonnan minden esetben nagyon szép eredményekkel tértünk haza, illetve minden nyáron zenetáborban veszünk részt. Gondolataimat Hans Christian Andersen szavaival zárom: „Ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene.”