Hallgassa élőben!
2021. 05. 27. 06:30 | [email protected]

„Csontleves finommetélttel: 53 forint; pontyhalászlé: 207 forint; menü: 215 forint.” Többek között ezek szerepeltek az étlapon az Expressz étteremben egy nappal azután, hogy Puhl Sándor 1994. július 17-én játékvezetőként szerepet kapott a Brazília–Olaszország labdarúgó-világbajnoki döntőn (0–0). Az egri vendéglátóipari egységet irányító síp­mester Los Angeles-i tevékenységét megörökítendő, a kínálatot őrző vitrinen a „Sanyikám, jól vezettél” felirat díszelgett.

A sokáig ott virító dicséretet illetően kevés ember akadt, aki ne tudta volna, kinek szól az elismerés.

Később olyanok is betértek az önkiszolgáló étkezdébe, akiket nem az éhség vonzott, hanem annak lehetősége, hogy esetleg találkoznak „Puhl Sanyival”. Az akkor 39 éves bíró pályája zenitjére ért. Egy csapásra sztár lett és nemcsak honi mércével.

„Az akarok maradni, aki eddig voltam. Remélem, hogy nem zavar a csúcsra jutás ténye” – közölte a vb-ről hazaérkezvén a Ferihegyi repülőtéren a megyei napilap munkatársával. Mivel a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) már akkoriban is gátat szabott a mérkőzésről való játékvezetői véleményformálásnak, így maradt annak rögzítése, milyen fogadtatásban volt része a „mi Sanyinknak”.

A megható köszöntés élénken él a szűk körű kivételezett emlékeiben. Puhl Sándor mindennapjaiba pedig sokáig beleivódott az élménybeszámolók sora. Meghívás meghívást követett, egyik kitüntetés a másikat érte. Akadt köztük aranysíp az állami vezetéstől, díszpolgári cím Eger városától. Dunga- és Baggio-mezbe öltözött gyerekek fogadták Kesztölcön, vastaps és kérdések tömege a játékvezetők nyári felkészítő táborában.

„A 11-eseket egyre inkább felszabadultan néztem, és gondoltam: fiúk, itt már csak ti hibázhattok” – idézte a brazil–olasz döntőt, majd többek kérdésére közölte, számára ezután is minden mérkőzés egyaránt fontos lesz, legyen az bármilyen osztályú találkozó.

A népszerűséget (ki)használva akadt idő, amikor az egyik, azóta már megszűnt párt megyeszékhelyi polgármesterjelöltként hozta hírbe, ám szerencsére Puhl Sándor kitartott civil szakmája vagyis a kereskedelem, és profi életműve, a játékvezetés mellett. Oda jutott (beleértve az 1997-es BL-döntőt is), amiről honi futballista csak álmodhat. Az FIFA és az UEFA „kínálatában” beárazta a magyar bíráskodást.

A 207 forintos halászlé már rég a múlté, ám amit Puhl Sándor tett le az asztalra, az megmarad az örökkévalóságnak.

Címkék

Hozzászólások