Politikai immunitás?

„Mem mondott igazat!” „Kinek, miért érdeke nyilvánvaló tények ellenére torzítani az információkat?” „Köpönyegforgató.” „Álszent.” Ezek és ehhez hasonló mondatok, kérdések, jelzők hangoznak el naponta Pécsett. Legutóbb éppen az egyik polgármesterjelölt nyilatkozata kapcsán, de lényegében mindegy is a téma.

Már csak alig egy hónap az önkormányzati választásokig, és valószínűleg az emberek – hacsak közvetlenül nem érintettek valamelyik politikai pártban – már föl sem kapják a fejüket az ilyen szóhasználatra. Nem reagálnak, mondhatni immunissá váltak rá.

Miért is lenne másként? Hiszen – miközben az emberek zömének megvan a maga problémája – mit látnak, hallanak? A város vezetői posztjára pályázó helyi politikusok sajtótájékoztatókon, közleményekben üzengetnek egymásnak, kifejezéseken, megfogalmazásokon, értelmezéseken lovagolva. Ahelyett, hogy vállalnák a személyes, élő fórum lehetőségét, az érdeklődő tömeg – ha van ilyen? – előtti megmérettetést.

A helyzetet látva megértem azokat az embereket, akik – ha úgy tetszik, érdektelenül, ha úgy tetszik, immunisan – fordulnak el az ilyenfajta politikai adok-kapoktól. Mert akinek iskolakezdő gyereke miatt munka után szülői értekezletre kell mennie, aki munka reményében állásinterjúkra jár, aki beteg hozzátartozóját ápolja, vagy aki rezsitartozása miatt járja a szolgáltatókat, joggal érezheti, hogy van fontosabb dolga.

„Ötszáz új munkahely Pécsett.” „Csökkentjük a helyi adóterheket.” „Milliárdos forrásból fejlesztheti a közlekedést a város.” Az ilyen kijelentések valószínűleg nagyobb érdeklődést váltanának ki.