Soha ne legyünk közömbösek az állatokkal szemben!

Gyakran kirándulunk, illetve túrázunk a családdal, így sokszor látunk erdei állatot, ami mindig nagy élmény a gyerekeknek, és persze nekünk is. A kisfiam szerencsére nagyon szereti az állatokat, és bár kiskorában még félt a kutyáktól, mára már egészen bátran közelít feléjük, és meg is simogatja őket, játszik velük. A túráink alkalmával legtöbbször azt figyeli az erdőben, hogy kell-e bogarat menteni.

A mentés abból áll, hogy az éppen a turistaúton áthaladó bogarat az út szélére teszi, hogy nehogy valaki rálépjen. Nagyon büszke vagyok rá, mert én megfogni sem tudnám, nemhogy felemelni és odébb tenni. Nem tudom, hogy sikerült, de örülök, hogy az én félelmeimet nem vette át a fiam. Nagyon sokszor láttunk már őzet, rézkígyót, egy alkalommal muflont, és olyan is volt, amikor egy döglött vaddisznót találtunk. Ekkor az egyik barátunk hívta az illetékes vadásztársaságot. Madármentésben még nem volt részünk, de láttunk már fészekből kiesett tojást, és figyeljük őket, szóval a természet szeretete nálunk az állatokra való odafigyeléssel is párosul. 

Emlékezetes volt, amikor tavaly azzal jött haza az iskolából, hogy bácsik verték le a varjak fészkeit a fákról. Nehéz volt elmagyarázni, hogy miért kell ezt megtenni, de arról is sokat beszélgettünk egyszer, hogy a fészekből kiesett kisfiókákat meg kell-e menteni, mert más volt az olvasókönyvben, mint amit a madártani egyesület javasolt. Közömbösek biztos soha nem leszünk az állatokkal szemben.