Ők aztán biztosan megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk

Nagyon sok érdekességet találunk, ha a Guinness Rekordok könyvét böngészgetjük. Nekem elsősorban mindig az jut eszembe a rekordokról, hogy előtte vajon mennyit kellett vele – mármint a felkészüléssel – dolgozni, majd jellemzően arra gondolok, hogy milyen jó ötlet, és hogy milyen kreatív volt, aki kitalálta. Évekkel ezelőtt egy baráti beszélgetésen is előkerült már a téma, hogy ki mivel tudna előrukkolni, ha rekordot kellene felállítania. A társaság egyik tagja például arra gondolt, hogy a legtovább ő tudna a legtovább tetriszezni, a másikuk azt hozta fel, hogy szerinte ő tudna a világon a legtöbb emberrel kedves lenni. Egy harmadik társunk aztán végképp átlépte a kreativitás határát, amikor azt monda, ő bírja legtovább zongorázás nélkül. Mindenki felnevetett, hiszen az illető még életében nem is ült zongora előtt, így bizonyára az ő rekordállítása lenne a legbiztosabb sikerű.

Szerencsére nem ilyen egyszerű a helyzet, a rekordállításhoz tényleg egy jó ötlet kell, amely tevékeny, mérhető teljesítményt mutat. A pécsi tetoválók is jól gondolkodtak, amikor bevállalták, hogy tízen dolgoznak egy vendégükön. A rutinos kezük miatt maga a munka nem is volt kihívás senkinek, megszervezni az eseményt annál inkább. A kreativitásuk megéri a sikert, s megérdemlik, hogy felfigyeljenek rájuk. A lehetőség pedig mindenki előtt ott áll, hogy kitaláljon valami egyedi dolgot, amivel kitűnhet a sokaságból.