Komoly felelősség betegen közösségbe engedni valakit

Van olyan ismerősöm, aki kifejezetten kerüli a gyerekközösségeket, mert egyszerűen fél, hogy valamit elkap. Azt állítja, hajlamos rá. Biztos érdemes is vigyázni, ezt anyaként én is tudom. Az elmúlt években jó pár betegség végigment a családunkon, annak ellenére, hogy a fiam azok közé tartozik, akik nem esnek ágynak, ha megfújja őket a szél. Viszont az erős immunrendszert sem kímélik a vírusok, csak maximum gyorsabban túllesznek a betegségen, és nem sínylik hetekig a tünetek okozta kellemetlenségeket.

A múlt héten a lepkehimlőt hozta haza az iskolából, amit aztán a férjem is elkapott, így hét közepére mindketten pöttyösen ültek a kanapén. Szerencsére mindkettejük hamar túlesett rajta, nem kellett hetekig itthon ülnünk, 5 nap után nyoma sem volt a pirosságnak. 

Minden betegségnek vannak veszélyei, még azoknak is, amikről azt állítják, hogy a legártalmatlanabb kórról van szó. De nem lehet úgy élni, hogy folyamatosan félünk, elkapunk-e valamit. 

Véleményem szerint azt kell mindenkinek felelősségteljesen szem előtt tartania, hogy ha a gyermeke beteg, akkor nem küldi közösségbe, hogy az egész óvodai csoport, vagy iskolás osztály elkaphassa tőle. Persze a himlőt okozó vírus még akkor fertőz, amikor tünet sincs, így ez esetben nem tudnak elővigyázatosak lenni sem a szülők, sem a tanárok. Ez most végigmegy, ahogy tud, és remélhetőleg minél kevesebben sínylik meg a tüneteket.