Trombitaszóval jelzi a kézbesítő a közeledtét

Már messziről látni, ahogy a napfény megcsillan a trombitán, amelyet Józsa Gergely kézbesítő nap, mint nap magával hord a munkájába. Pécsen, az újhegyiek már megszokták, hogy néha felhangzik a trombitaszó.

A Magyar Posta logója az elmúlt évtizedek-évszázadok során sokat változott, de egy dolog állandó maradt: a postáskürt. Nem véletlenül, hiszen a kürt szinte az egész világon összeforrt ezzel a hivatással, igaz, ma már a kézbesítők helyette inkább a kapucsengőt használják. Vannak azonban olyan esetek, amikor még ez sem elég – ilyenkor kerül elő a pécsi kézbesítő trombitája.

– Újhegy egy családi házas övezete Pécsnek – kezdte Józsa Gergely. – A házakhoz udvar, sőt többnyire kert is tartozik, ahol gyakran tartózkodnak kint az emberek. Ilyenkor a házban megszólaló kapucsengőt sokan nem hallják meg. De sajnos az is előfordul, hogy nincs, vagy nem működik a csengő. A nem túl elegáns kiabálás helyett sokkal szebbnek és figyelemfelhívóbbnak is tartom a trombitálást.

A kívánt hatást meg is hozta a hangszer, mindenki felkapja a fejét, ha megszólal egy ismert dallam. Józsa Gergely mintegy két hónapja használja a trombitát munkája során. Ahogy mesélte, az emberek először nagyon meglepődtek, de örömmel fogadták. Tapasztalatai szerint tetszik az ott lakóknak az ötlet, szeretik a trombita hangját, és ami még fontosabb, jobban hallják az érkezését. A csengők – pontosabban azoknak a hiánya – okozta problémára egyébként mások is felfigyeltek, így a Pécs 2 postán Józsa Gergely két kézbesítőtársa például sípot használ, hogy jelezzék, ha megérkeztek.

– Szeretem a munkámban, hogy sokat vagyok a friss levegőn, az állandó mozgást, de legjobban természetesen azt, hogy emberekkel tudok találkozni

– hangsúlyozta a férfi. – Jó érzéssel tölt el, hogy hasznukra lehetek.

Ezt valószínűleg sok újhegyi lakó meg tudná erősíteni, hiszen látszik rajtuk, mennyire várják a jövetelét – azért, mert jó hírt hozott, azért, mert tudják, kapnak tőle pár biztató szót vagy egy kedves mosolyt, esetleg éppen azért, mert várják, hogy felhangozzon a trombitaszó.