labdarúgás

2019.06.16. 16:12

Hosszú pályafutás végén letette a lantot

Nagyon szép gesztus volt: a Kozármisleny–PMFC bajnokin elbúcsúztatták a pécsi, baranyai labdarúgás egyik meghatározó alakját, mondhatni szürke eminenciását, Lantos Leventét. A kiváló védő nemsokára 39 éves lesz, és a gerincsérve sem engedte a folytatást – mostantól csak a méhészkedésre koncentrál.

K. Mayer András

– Megérintette a két klub gesztusa?

– Hogyne érintett volna meg! Nagyon jólesett! – válaszolta lapunknak Lantos Levente, aki utoljára a Kozármisleny játékosa volt. – Jól jött ki, hogy pont egymás ellen játszott a két csapat, így aztán mindkettő egyszerre el tudott búcsúzni tőlem. A pályafutásom nyolcvan százalékát a PMFC-ben töltöttem, húszat pedig a Kozármislenyben. Illetve: egy évet játszottam Komlón is, arra az időszakra is szívesen emlékszem vissza.

– Sosem igazolt Baranyán kívülre, pedig volt lehetősége, ha jól emlékszem.

– Voltak lehetőségeim, de nem vállaltam. Nekem mindig a családom volt az első, a legfontosabb az volt, hogy a szeretteimmel maradjak. Nem mellesleg jól is éreztem magam Pécsett. Egyébként egyszer majdnem a bolgár élvonalban kötöttem ki, korábbi csapattársam, Nikola Jokisics vitt volna oda, de végül nemet mondtam. Pont akkor született a most már tizenegy éves kislányom, Lola.

– Melyik időszakra, szezonra emlékszik vissza a legszívesebben?

– Arra, amikor 2011-ben Mészáros Ferenccel feljutottunk az élvonalba. Volt egy nagyon szép fél szezonunk az első osztályban, még a tabella élén is álltunk. Megnyertük az első négy meccsünket, győztünk például az Üllői úton a Fradi ellen, és a Vasast is megvertük idegenben.

– Ezek tényleg szép emlékek. Miért kell most letennie a lantot?

– Egyrészt a korom miatt: egy hónap múlva harminckilenc leszek. Másrészt pedig a gerincsérvem miatt. Kétszer is műtötték, de nem jött rendbe. Ebben a szezonban még tudtam játszani hat meccset, aminek nagyon örülök, de aztán jöttek az erős fájdalmak, s be kellett látnom, hogy ennek vége.

– Tudom, hogy régóta készül a civil életre, évek óta méhészkedik.

– A párommal, Csillával együtt egy családi méhészetet üzemeltetünk, amelybe édesapámék is besegítenek, s persze mi is nekik, ha szükség van rá. Nagyon szeretjük ezt a munkát.

– Milyen méz lesz a következő?

– Az akác lement, most jön a hárs, a kettő között éheztek a méhek. Pont ma éjjel viszem le őket Orfűre.

Sólyomnak is jólesett, hogy mindkét klubnál gondoltak rá

Sólyom Csabát ebben a szezonban már nem láttuk a PMFC kapujában a gólvonalon, befejezte a pályafutását, s immár a szakmai stáb tagja, kapusedzőként segíti szeretett klubját.

– Természetesen nekem is nagyon jólesett, hogy mindkét klub gondolt rám ezen a mérkőzésen, s elbúcsúztattak – mondta lapunknak Sólyom Csaba, miközben épp a Balatont nézte: családjával nyaral a magyar tengeren. – Tetszett az ajándék, a két csapat meze, hiszen így, ha ránézek, mindkettőt eszembe juttatja. Mindenki tudja, hogy a PMFC a szívem csücske, ott nevelkedtem, s rengeteg évet húztam le piros-feketében, ám Kozármislenyben is nagyon jól éreztem magam. 2011-ben kerültem oda, négy évet védtem, szép időszak volt, háromszor lettünk ezüstérmesek. Nagyon sok bizalmat kaptam, ennek köszönhető, hogy ott tudtam életem legjobb formáját nyújtani.

Sólyommal a bajnokikon tehát már nem találkozhatunk a kapuban, de öregfiúk-, illetve gálameccseken még szívesen beáll: így tesz majd a jövő szombati idősebb Dárdai Pál Emlékest mérkőzésén is. S nem mond le a kosárlabdáról sem, hobbiszinten minden hét kedden játszik egy baráti társasággal.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában