Visszahozná a szép időket új együtteséhez a vármegye egyik legsikeresebb trénere

– A tavalyi szezon óta nem dolgozott edzőként. Hiányzott már a kispad?
– Nem kerültem túlságosan messze a sportágtól, hiszen azóta is a labdarúgásban tevékenykedtem, igaz, egy más szegmensében, nagyszerű kollégákkal kiegészülve. Sok mérkőzést láttam, sok labdarúgót, edzőt és összecsapást elemeztünk. Nagyon élvezetes volt a munka, ilyen elhivatott munkatársakkal pedig különösen örömteli együtt dolgozni. Továbbá elkezdtem a testnevelési egyetemet, így nem igazán volt időm azon morfondírozni, hogy hiányzik-e a kispad. Inkább csak azt mondanám, hogy sok olyan dolgot megkérdőjelezett ez az időszak, amit korábban evidensnek gondoltam.

– Követte a Mohács őszi szereplését?
– Természetesen követem a magyar labdarúgás eseményeit, így a harmadosztályt is figyelemmel kísérem. Meg persze olvasom a Dunántúli Naplót és a BAMA.HU felületét is, hiszen vannak ismerőseim, akik ott írnak.

– A sombereki klub nagy erőket mozgósított, hogy Ön legyen a tréner. Nehéz volt döntést hozni?
– Szerintem nem kellett túlságosan nagy erőket mozgósítania a Sombereknek. Volt egy nagyon megtisztelő ajánlatom már a nyáron is egy utánpótláscsapat edzői posztjára, de akkor azt nem állt módomban elfogadni. Szeptember vége felé, mikor indult az őszi „ edzőkeringő”, volt komoly NB III.-as ajánlatom is, de sajnos egy elég komoly betegség miatt hetekre kórházba kerültem, onnan pedig nem lehet csapatot irányítani. Mindeközben a Somberek türelmes és korrekt volt, ráadásul egy szimpatikus vezetői hozzáállással, így nem volt nehéz döntenem. Remélem, hogy meg tudok felelni az elvárásaiknak.

– Milyen célt tűztek ki maguk elé az idény hátralévő részében?
– Egyelőre részcélokat tűztem ki. Először is szeretném stabilizálni a rendelkezésre álló játékosok létszámát. Szeretném azt elérni, hogy az itt szereplő labdarúgók szeressenek edzésre járni. Tehát ki kell alakítani egy megfelelő közösséget, majd lépésről lépésre javítani az együttes játékát és eredményességét. Szeretnék minél több helyi fiatalt látni a felnőttcsapat edzésein, és amennyire lehet, szeretném beépíteni őket. Sombereken játszani az én időmben igencsak nagy dolog volt. A távlati cél az, hogy újra egy rang legyen ennek az egyesületnek a tagja lenni. Mindenesetre akikkel az első átmozgatáson találkoztam, azok reményt adtak arra, hogy ez nem egy lehetetlen vállalkozás.