Jegyzet: a szavazatok mögött ott rejtőzik a tisztelet is

Tavaly év végén, illetve idén év elején szerkesztőségünk tagjait az Év embere közönségszavazás jelöltállítása foglalkoztatta. Bizonyos szempontból azt lehet mondani, hogy könnyű dolgunk van, hiszen munkánkból adódóan ismerjük azokat, akik kiemelkedőek a saját területükön. Még ha nem is teljes körűen, de látjuk a teljesítményüket, tisztában vagyunk az eredményeikkel, így nem lehet nehéz – gondolhatná bárki – jelölteket felsorakoztatnunk egy nagyobb elismerésre.

Ám éppen ez adta a feladat nehézségét is, hiszen mi nem egy-két, de nem is tíz ideális jelöltet tudtunk volna állítani, hanem a többszörösét. De nyilván – mint az élet minden területén – itt is voltak határok, keretek, melynek alá kellett rendelnünk magunkat. Így azonban teljes biztonsággal állítjuk, hogy bármelyik jelöltnek jó szívvel adtuk volna az Év embere, illetve az Év sportolója díjakat. 

Ez persze cseppet sem kisebbíti a nyertesek érdemeit, hiszen a szavazatok száma magáért beszél. Nincs kérdés, nincs kétség, díjazottjaink – olvasóink által is – igazoltan méltóak az elismerésre. S a szavazatok mögött ott rejtőzik a tisztelet is, melyet ismerőstől, ismeretlentől, kollégától, családtagtól kivívtak. 
Mi nap mint nap számolunk be díjakról, kitüntetésekről, egyre több van belőlük, aminek csak örülhetünk, hiszen ez is azt támasztja alá, hogy a kis közösségek, intézmények, szervezetek, egy-egy ágazat képviselői számára is fontos, hogy kiemeljék azokat, akik jó példával szolgálnak mások előtt is.