Jó és rossz példát is megismerhetnek a gyerekek

A legtöbben el sem tudjuk képzelni, min mehet keresztül egy gyermekotthonban élő fiatal. A serdülőkor még azt a gyermeket is megviseli, aki családban, jó körülmények között nevelkedik, de milyen lehet ezt a kritikus kort úgy megélni, hogy a gyerek lakásotthonban, a vér szerinti szülőktől távol van? 

Aki átérzi, szeretne segíteni, és minden tisztelet annak jár, aki nem csak szeretné, hanem tesz is azért, hogy szebbé, könnyebbé tegye a fiatalok számára a bent töltött időt, és a kinti világra való felkészítést is a szívén viseli. Cikkünk főhőse maga is megjárta a tévutakat, miután kikerült az állami védőháló alól.

A lehető legrosszabb sors várt volna rá is, ha nincs az a fordulat, amely arra készteti, hogy segítsen a sorstársain. Kilenc éve indult a szolgálata, melynek eredményeképpen most ő az, aki utat tud mutatni a fiataloknak. Általa jó és rossz példát is megismerhetnek a gyerekek, és természetesen rajtuk áll, hogy melyik utat választják. 

Egyedülálló ötlet az is, hogy megfordítsuk az otthonban nevelkedő gyerekek szemléletét, és bevonjuk őket is a társadalmi munkába. Nem kell, hogy úgy érezzék, „ők a rászorulók”. Tény, hogy nehezebb a sorsuk, de a lehetőségek előttük is ott állnak, és nincs akadálya, hogy kihasználják azokat. De kell egy mentor, egy barát, egy társ, aki családként segít a nehezebb percekben, az akadályok leküzdésében.