Közel harminc időjárás-előrejelző népi hit létezik

Nagyon sokan várják február másodikán, hogy Nikoláj, a pécsi állatkert medvéje kijön-e a kifutójára, és meglátja-e az árnyékát. Ebből tudni véljük, hogy még hosszú ideig tart-e a tél, vagy hamarosan jön a tavasz. Télen a tavaszt, tavasszal a nyarat, ősszel és a tél elején a tél keménységét és hosszát szeretnénk tudni. Ebből adódóan nem is véletlen, hogy ha összeszámoljuk, összesen közel harminc időjósló néphagyomány létezik. Ezek között például Piroska, Pál, Dorottya, Bálint, Zsuzsanna, Mátyás, Franciska, Gergely, Medárd, Egyed, Mihály, Orsolya, Dömötör, Márton, Erzsébet, Katalin, András, Miklós és Luca napjához is társítanak egy-egy időjárás, illetve csapadékjósló mondást, és akkor még ott van Sándor, József és Benedek, akik egyenesen zsákban hozzák nekünk a meleget.

Mindebből kiindulva, nem is értem, hogy miért van szükség a meteorológusokra, hiszen a néphit szokásaiból mindent kellene előre látnunk. Viccet félretéve, az biztos, hogy örömmel jósoljuk meg a jövőt, elődeink számára fontosak voltak ezek a népi megfigyelések, bár elképzelhető, hogy egyik-másik megfigyelés csak arra az adott évre volt igaz, de nem számít. Ezek a jeles napok a mai napig élnek, s bár közülük kevesebb ismert, azért szeretjük azt hinni, hogy „igazat mondanak”. A medve téli álomból való ébredésétől is azt várjuk, hogy jöjjön a tavasz mielőbb. Idén ezt jósolta Nikoláj, de ha másképp tette volna, akkor sem kellett volna kétségbeesni, ugyanis jön még februárban Bálint és Zsuzsanna napja, amelyek megrövidíthetik nekünk a telet.